1. És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak. (Mát. 27:1;Mát. 27:2;Luk. 26:66;Luk. 23:1;Ján. 18:28) 2. És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod. (Mát. 27:11;Mát. 27:30;Luk. 23:2;Luk. 23:25;Ján. 18:29;Ján. 19:16) 3. És erősen vádolják vala őt a főpapok. 4. Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! 5. Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék. (Márk. 14:61;Ésa. 53:7) 6. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának. 7. Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el. 8. És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik. 9. Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? 10. Mert tudja vala, hogy írigységből adták őt kézbe a főpapok. (Ján. 11:48) 11. A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik. 12. Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok? 13. És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt! 14. Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt! 15. Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék. 16. A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot. 17. És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére, 18. És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! 19. És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt. 20. Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. (Mát. 27:31;Mát. 27:56;Luk. 23:26;Luk. 23:49;Ján. 19:16;Ján. 19:30) 21. És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és + Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét. (Mát. 27:32;Luk. 23:26;Róm. 16:13) 22. És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. (Mát. 27:33;Mát. 27:44;Luk. 23:32;Luk. 23:43;Ján. 19:17;Ján. 19:27) 23. És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el. (Zsolt. 69:22) 24. És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. (Zsolt. 22:19) 25. Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt. 26. Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya. (Mát. 27:37;Luk. 23:38;Ján. 19:19) 27. Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől. 28. És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték. (Ésa. 53:12) 29. Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; (Márk. 14:58) 30. Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről! 31. Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani. 32. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt. 33. Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig. (Mát. 27:45;Mát. 27:54;Luk. 23:44;Luk. 23:48;Ján. 19:28;Ján. 19:30) 34. És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? (Zsolt. 22:2) 35. Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja. 36. Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt. 37. Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. (Mát. 27:50;Luk. 23:46;Ján. 19:30) 38. És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada. 39. Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala! 40. Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, + és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé, (Mát. 27:55;Mát. 27:56;Luk. 23:49;Ján. 19:25;Luk. 8:2;Luk. 8:3) 41. A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe. 42. És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap, (Mát. 27:57;Mát. 27:61;Luk. 23:50;Luk. 23:55;Ján. 19:38;Ján. 19:42) 43. Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét. 44. Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg? 45. És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek. 46. Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára. 47. Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.