SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
16. fejezet
1. Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem. (Zsolt. 101:6)
4. Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
5. Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. (Siral. 3:24)
6. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. (Zsolt. 63:7)
8. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem + felől van, meg nem rendülök. (Zsolt. 28:7; Zsolt. 49:16; Csel. 2:25; Csel. 2:28; Zsolt. 109:31; Zsolt. 110:5)
9. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Zsolt. 86:13; Zsolt. 88:6; Zsolt. 88:7; Zsolt. 116:8; Zsolt. 116:9; Csel. 2:31; Ésa. 53:10; Ésa. 53:12)
11. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. (Zsolt. 17:15)