1. És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt. (Mát. 12:38) 2. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. (Luk. 12:54;Luk. 12:56) 3. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? (Mát. 11:4) 4. E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne. (Mát. 12:39;Mát. 12:40) 5. És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. 6. Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától. (Márk. 8:15;Luk. 12:1) 7. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. 8. Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?! (Mát. 6:30) 9. Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? (Mát. 14:17;Mát. 14:21) 10. Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg? (Mát. 15:34;Mát. 15:38) 11. Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától? 12. Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek. 13. Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? (Márk. 8:27;Márk. 8:30;Luk. 9:18;Luk. 9:21) 14. Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások + Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. (Mát. 14:2;Mát. 17:10) 15. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? 16. Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. (Ján. 6:6;Ján. 6:9) 17. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. (Gal. 1:15;Gal. 1:16) 18. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. (Ján. 1:42;Eféz. 2:20) 19. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. (Mát. 18:18) 20. Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus. (Mát. 17:9;Márk. 8:30;Luk. 9:21) 21. Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon + föltámadni. (Mát. 17:22;Mát. 20:18;Márk. 8:31;Márk. 9:31;Márk. 10:33;Luk. 9:22;Luk. 17:25;Luk. 24:7;Mát. 12:40;Ján. 2:19) 22. És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. 23. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra. 24. Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, + és kövessen engem. (Márk. 8:34;Luk. 9:23;Mát. 10:38;Mát. 10:39) 25. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (Mát. 10:39;Márk. 8:35;Luk. 9:24;Luk. 17:33;Ján. 12:25) 26. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? (Márk. 8:36;Luk. 9:25) 27. Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint. (Róm. 2:6) 28. Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni + az ő országában. (Márk. 9:1;Mát. 10:23)