1. Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. (Mát. 28:1;Mát. 28:8;Luk. 24:1;Luk. 24:12;Ján. 20:1;Ján. 20:10) 2. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. 3. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? 4. És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. 5. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. 6. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék. 7. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek. (Márk. 14:28) 8. És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala. 9. Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki. (Luk. 8:2;Ján. 20:11;Ján. 20:18) 10. Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala. 11. Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék. 12. Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala. (Luk. 24:13;Luk. 24:35) 13. Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének. 14. Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének, (Luk. 24:36;Luk. 24:49;Ján. 20:19;Ján. 20:23;1 Kor. 15:5) 15. És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. 16. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. 17. Azok pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; + új nyelveken szólnak. (Csel. 16:18;Csel. 2:4;Csel. 2:11;Csel. 10:46) 18. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre + vetik kezeiket, és meggyógyulnak. (Luk. 10:19;Csel. 28:3;Csel. 28:6;Jak. 5:14;Jak. 5:15) 19. Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. + (Luk. 24:50;Luk. 24:53;Csel. 1:4;Csel. 1:11;Zsolt. 110:1;Csel. 7:55) 20. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen! (Csel. 14:3;Zsid. 2:4)