1. És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát. (Jel. 15:1;Jel. 15:6;Jel. 15:7) 2. Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiknek vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét. + (2 Móz. 9:10;2 Móz. 9:11;Jel. 13:14;Jel. 13:16;Jel. 13:17) 3. A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben. 4. A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lőn vér. (2 Móz. 7:17;2 Móz. 7:20) 5. És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted; (Jel. 1:4;Jel. 1:8;Jel. 4:8;Jel. 4:11;Jel. 4:17) 6. Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert méltók arra. 7. És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a + te ítéleteid. (Jel. 9:13;Jel. 15:3;Jel. 19:2) 8. A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tűzzel. 9. És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének + meg, hogy neki dicsőséget adjanak. (Jel. 16:11;Jel. 16:21;Jel. 9:21) 10. Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad királyiszékére; és lőn az ő országa setét; és rágják vala az ő nyelvöket a kín miatt, (Jel. 13:1) 11. És káromlák a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének + az ő cselekedeteikből. (Jel. 16:9;Jel. 16:21) 12. A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék. 13. És láték a sárkány szájából és a fenevad + szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat; (Jel. 12:3;Jel. 12:4;Jel. 13:1;Jel. 13:8;Jel. 13:11;Jel. 13:17) 14. Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék + azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára. (Jel. 20:8;Jel. 17:14;Jel. 19:17;Jel. 19:21;1 Thess. 5:22;2 Pét. 3:10) 15. (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi az ő + ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.) (Jel. 3:3;Mát. 24:44;Luk. 12:39;Luk. 12:40;Jel. 3:4;Jel. 3:18;Jel. 19:8;2 Kor. 5:3) 16. Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek. 17. A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala: Meglett! + (Jel. 11:19;Jel. 21:6) 18. És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy. (Jel. 4:5;Jel. 8:5) 19. És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon + megemlítteték az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja ++ borának poharából. (Jel. 14:8;Jel. 17:5;Jel. 18:2;Jel. 18:5;Jel. 14:11;Jel. 18:1;Jel. 18:24) 20. És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé. (Jel. 6:14) 21. És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy. (Jel. 16:9;Jel. 16:11)