1. Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt. (5 Móz. 29:4) 2. Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet? 3. Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket. (Jób. 32:22) 4. A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak. 5. Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök. 6. A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék. 7. Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad. 8. Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz. 9. Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek. 10. Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának. 11. Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz. 12. Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. 13. A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném. (Jób. 1:21) 14. Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel? 15. Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.