1. Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. (Zsolt. 4:2;Zsolt. 5:2) 2. A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. (Zsolt. 43:1) 3. Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is nem jött ki a számon. (Zsolt. 139:1;Zsolt. 139:3) 4. Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. (Jób. 21:23;Zsolt. 119:120) 5. Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. 6. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. 7. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. 8. Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. 9. A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. 10. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. 11. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. 12. Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. (Zsolt. 10:9) 13. Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; 14. Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. (Jób. 21:8;Jób. 21:13) 15. Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. (Jób. 19:26;Jób. 19:27;Dán. 12:1)