1. És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. (Márk. 9:2;Márk. 9:13;Luk. 9:28;Luk. 9:36) 2. És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. (2 Pét. 1:16;2 Pét. 1:18) 3. És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele. 4. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 5. Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. (Mát. 3:17) 6. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. 7. Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! 8. Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. 9. És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. (Mát. 16:20) 10. És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? (Mát. 11:14;Malak. 4:5) 11. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; 12. De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. (Mát. 14:9;Mát. 14:10) 13. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik. (Luk. 1:17) 14. És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, (Márk. 9:14;Márk. 9:29;Luk. 9:37;Luk. 9:42) 15. És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. 16. És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. 17. Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. (5 Móz. 32:5) 18. És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. 19. Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? (Mát. 10:1) 20. Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. (Mát. 21:21;Márk. 11:23;Luk. 17:6) 21. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által. 22. Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik; (Mát. 16:21;Mát. 20:18;Márk. 8:31;Márk. 9:31;Márk. 10:33) 23. És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának. 24. Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? (2 Móz. 30:13) 25. Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? 26. Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. 27. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.