1. Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek. (Mát. 18:7) 2. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. (Mát. 18:6;Márk. 9:42) 3. Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. (Mát. 18:15;Mát. 18:17) 4. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss neki. (Mát. 18:22) 5. És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! 6. Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok íme ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek. (Mát. 17:20;Mát. 21:21;Márk. 11:23) 7. Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? 8. Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? 9. Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom. 10. Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. (1 Kor. 9:16) 11. És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által. 12. És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: (3 Móz. 13:2) 13. És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! 14. És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. (3 Móz. 14:2;3 Móz. 14:32;Mát. 8:4) 15. Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; 16. És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. 17. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van? 18. Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? 19. És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott. 20. Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. (Róm. 14:7) 21. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van. 22. Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok. 23. És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek: (Mát. 23:24;Márk. 13:21) 24. Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján. (Mát. 24:27;Mát. 24:30) 25. De előbb sokat kell neki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől. (Luk. 9:22;Luk. 22:63;Luk. 22:64;Luk. 23:33;Luk. 24:7;Mát. 16:21;Mát. 17:24;Mát. 20:18;Márk. 8:31;Márk. 9:31;Márk. 10:33) 26. És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. (1 Móz. 6:5;1 Móz. 6:7;1 Móz. 7:7;1 Pét. 3:20) 27. Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. 28. Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; 29. De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: (1 Móz. 19:23;1 Móz. 19:25) 30. Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik. 31. Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra. (Mát. 24:37;Mát. 24:38) 32. Emlékezzetek Lót feleségére! (1 Móz. 19:26) 33. Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. (Luk. 9:24;Mát. 10:39;Mát. 16:25;Márk. 8:35;Ján. 12:25) 34. Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. (Mát. 24:40;Mát. 24:41) 35. Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. 36. Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. 37. És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk. (Mát. 24:28)