SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
18. fejezet
1. Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és Saul kezéből. (2 Sám. 22:1; 2 Sám. 22:2)
2. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
3. Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. (Zsid. 2:13)
4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. (Zsolt. 66:17; Zsolt. 66:19)
5. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. (Zsolt. 116:3; 1 Sám. 19:10; 1 Sám. 19:12; 1 Sám. 23:26; 2 Sám. 21:15; 2 Sám. 21:17)
6. A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
7. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe. (Zsolt. 16:8)
8. Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt. (Bir. 5:4; Bir. 5:5)
9. Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle. (Zsid. 12:29)
10. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt. (Ésa. 19:1)
11. Kérubon haladt és röpült, és a szelek + szárnyain suhant. (2 Móz. 15:18; 2 Móz. 15:22; Zsolt. 104:4)
12. A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek. (Ésa. 50:3)
13. Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és + eleven szén. (2 Móz. 24:17; Zsolt. 97:3; Zsolt. 97:4)
14. És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; + és jégeső hullt és eleven szén. (1 Sám. 7:10; Józs. 10:11)
15. És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. (Bir. 5:20)
16. És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
17. Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. (1 Sám. 22:17; Zsolt. 69:15; Jób. 22:11)
18. Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. (1 Sám. 24:15)
19. Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. (1 Sám. 23:26; 1 Sám. 23:28; Zsolt. 19:10; Zsolt. 19:12)
20. És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
21. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; (Zsolt. 7:9; 2 Sám. 22:21; 2 Sám. 22:25)
22. Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. (1 Kir. 9:4; 1 Kir. 11:33)
23. Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. (5 Móz. 17:19; 5 Móz. 17:20; 1 Kir. 3:14; 1 Kir. 3:19; 1 Kir. 9:4)
24. És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem + az én vétkemtől. (1 Kir. 9:4; 1 Kir. 15:5; 1 Sám. 25:22; 1 Sám. 25:23)
25. És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van. (Zsolt. 18:23; Zsolt. 18:24)
26. Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. (Mát. 5:7)
27. A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. (3 Móz. 26:23; 3 Móz. 26:24)
28. Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; (Ésa. 2:11; Péld. 29:23)
29. Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én + sötétségemet. (Zsolt. 132:17; Zsolt. 97:11; Zsolt. 112:4)
30. Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom. (Zsolt. 60:8; Zsolt. 60:12; 2 Sám. 22:30)
31. Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak + beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne. (Zsolt. 19:8; 2 Sám. 22:31; Zsolt. 12:7; Péld. 18:10)
32. Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? (2 Sám. 22:32)
33. Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat: (Zsolt. 144:1; Zsolt. 144:2)
34. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. (2 Sám. 22:34)
35. Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat. (1 Sám. 17:4; 1 Sám. 17:7; 1 Sám. 17:14; 1 Sám. 17:50)
36. És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem. (2 Sám. 5:10; 2 Sám. 8:13; 2 Sám. 8:14)
37. Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
38. Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. (2 Sám. 10:19; 2 Sám. 12:29; 2 Sám. 12:31)
39. Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
40. Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
41. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam. (1 Sám. 20:15; 2 Sám. 10:19; 2 Sám. 12:29; 2 Sám. 12:31)
42. Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik. (1 Sám. 28:6; 1 Sám. 28:15; 1 Sám. 28:18)
43. És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát. (Zsolt. 83:11)
44. Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem. (2 Sám. 18:5; 2 Sám. 18:7; 2 Sám. 22:44)
45. A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem. (2 Sám. 8:9; 2 Sám. 8:10)
46. Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből. (2 Sám. 8:12; 2 Sám. 8:13)
47. Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene! (5 Móz. 32:15)
48. Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám; (2 Sám. 22:48)
49. A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem. (Zsolt. 18:44; Zsolt. 27:6)
50. Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. (Zsolt. 60:8; Zsolt. 60:10; Zsolt. 60:11; Róm. 15:9)
51. Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. (2 Sám. 7:13; 2 Sám. 7:16; 2 Sám. 23:2; 2 Sám. 23:5)