1. Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; (Róm. 12:12;1 Thess. 5:17) 2. Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. 3. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. 4. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; 5. Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. 6. Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! 7. Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltának éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? 8. Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön? 9. Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: (Péld. 30:12;Péld. 30:13) 10. Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik + vámszedő. (Mát. 23:5;Luk. 5:30) 11. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. 12. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. 13. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! 14. Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. (Mát. 23:12;1 Pét. 5:5;Luk. 14:16) 15. Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. (Mát. 19:13;Mát. 19:15;Márk. 10:13) 16. De Jézus mágához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert iyeneké az Istennek országa. 17. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semiképen nem megy be abba. (Mát. 18:3;Márk. 10:15) 18. És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? (Mát. 19:16;Mát. 19:20;Márk. 10:17;Márk. 10:31) 19. Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. 20. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. (2 Móz. 20:12;2 Móz. 20:17) 21. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. 22. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. (Mát. 19:20;Mát. 19:22) 23. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. 24. És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! (Márk. 10:23;Márk. 10:26) 25. Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26. A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? 27. Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. (Jer. 32:17) 28. És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! (Mát. 19:27;Mát. 19:29) 29. Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, (Márk. 10:29;Márk. 10:30) 30. A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. 31. És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. (Luk. 9:22;Luk. 22:54;Luk. 22:64;Luk. 23:33;Luk. 23:35;Dán. 9:26;Ésa. 53:2;Ésa. 53:12) 32. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; (Luk. 23:1;Luk. 24:4;Luk. 24:6) 33. És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. 34. Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. 35. Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. (Mát. 20:29;Mát. 20:34;Márk. 10:46;Márk. 10:52) 36. És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? 37. Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. 38. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 39. A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 40. És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, 41. Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön. 42. És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. (Luk. 7:50;Luk. 8:48;Luk. 17:19;Mát. 9:22;Márk. 5:34;Márk. 10:52) 43. És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.