1. És bemenvén, általméne Jerikhón. (Józs. 6:2;Józs. 6:20;Józs. 6:26;1 Kir. 16:34) 2. És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag. 3. És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. 4. És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. 5. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. (Ján. 10:3) 6. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. 7. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. 8. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. 9. Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett. (Mát. 18:11) 11. És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. 12. Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. (Mát. 25:12;Márk. 13:34) 13. Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök. 14. Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk. 15. És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. 16. Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. 17. Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon. (1 Kor. 4:2) 18. És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. 19. Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. 20. És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam; 21. Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél. 22. Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem; (2 Sám. 1:16) 23. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? 24. És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van. 25. És mondának néki: Uram, tíz gírája van! 26. És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle. (Luk. 8:18;Mát. 13:12;Mát. 25:29;Márk. 4:25) 27. Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! 28. És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. (Márk. 10:32) 29. És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, 30. Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. (Mát. 27:1;Mát. 27:2;Márk. 11:1;Márk. 11:2;Ján. 12:1) 31. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. 32. És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. (Luk. 22:13) 33. És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? 34. Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. 35. Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. (2 Kir. 9:13;Ján. 12:12;Ján. 12:14) 36. És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. 37. Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; 38. Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! (Zsolt. 118:26) 39. És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a tanítványaidat! 40. És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. (Józs. 24:27) 41. És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. 42. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. 43. Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. 44. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te + meglátogatásodnak idejét. (Luk. 21:6;1 Kir. 9:7;1 Kir. 9:8;Mik. 3:12;Mát. 24:2;Márk. 13:2;Mát. 23:37;Ján. 1:11) 45. És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, (Mát. 21:12;Márk. 11:11) 46. Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa. 56:7;Jer. 7:11) 47. És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni: (Márk. 11:18;Ján. 7:19) 48. És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, reá hallgatván.