1. És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! (Jel. 7:10;Jel. 12:10) 2. Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta + az ő szolgáinak vérét annak kezén. (Jel. 16:7;Zsolt. 19:10;Zsolt. 119:137;Jel. 18:20;5 Móz. 32:43) 3. És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. (Ésa. 34:10;Jel. 14:11;Jel. 18:18) 4. És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, + és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja! (Jel. 4:4;Jel. 4:6) 5. És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok! 6. És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. (Jel. 11:15;Jel. 11:17;Jel. 12:10) 7. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, 8. És adott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. (Ezék. 16:10) 9. És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. (Mát. 22:2) 10. És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele + van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. (Jel. 22:8;Jel. 22:9;Jel. 1:9;Jel. 6:9;Jel. 20:4;1 Ján. 5:10) 11. És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala + Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (Jel. 6:2;Jel. 3:14) 12. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. (Jel. 1:14;Jel. 2:18) 13. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének + neveztetik. (Ésa. 63:3;Ján. 1:1;1 Ján. 1:1) 14. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. (Jel. 19:8) 15. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat + legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (Jel. 19:21;Jel. 1:16;Jel. 2:16;Jel. 2:27;Jel. 12:5;Jel. 14:19;Jel. 14:20;Ésa. 63:3) 16. És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura. (Jel. 17:14) 17. És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára. (Jer. 12:9;Ezék. 39:17) 18. Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. 19. És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen. (Jel. 13:1;Jel. 13:11;Jel. 17:11;Jel. 17:14) 20. És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, + a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének: (Jel. 13:1;Jel. 13:11;Jel. 13:16;Jel. 20:14) 21. A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind + megelégedének azoknak húsával. (Jel. 19:15;Jel. 19:17)