SZENT BIBLIA
Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
2. fejezet
1. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? (Csel. 4:25; Csel. 4:27)
2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt + tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: (2 Sám. 5:17; 2 Sám. 5:22; 2 Sám. 8:12; Mát. 26:3; Mát. 26:4)
3. Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! (Jer. 10:20)
4. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. (Zsolt. 37:13; Zsolt. 59:9)
5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: (Zsolt. 46:7)
6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! (1 Sám. 13:14; 1 Sám. 16:1; 1 Sám. 16:13; Mik. 4:7)
7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. (Zsolt. 89:28; Csel. 13:32; Csel. 13:33; Zsid. 1:4; Zsid. 1:5; Zsid. 5:5)
8. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. (Zsolt. 82:8; Zsolt. 22:28)
9. Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. (Zsolt. 18:38; Zsolt. 18:39; Jel. 2:26; Jel. 2:27; Jel. 19:15)
10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. (Zsolt. 2:2)
12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak! (Zsolt. 2:6; Zsolt. 2:7; Zsolt. 34:9; Luk. 9:35; Róm. 9:33)