1. Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. (Mát. 12:40) 2. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. 3. És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. 4. Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! (Zsolt. 42:8;Zsolt. 88:17) 5. És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! 6. Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. 7. A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! 8. Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. 9. A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; 10. De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. (Zsolt. 116:17;Zsolt. 116:18) 11. És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.