SZENT BIBLIA
Károli Gáspár fordítása
PÁL APOSTOLNAK A FILIPPIBELIEKHEZ ÍRT LEVELE
2. fejezet
1. Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, (Fil. 2:27; Fil. 2:28; 2 Kor. 13:13; Róm. 12:10; Róm. 12:16)
2. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
3. Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. (Gal. 5:26; Eféz. 4:2; Eféz. 5:21; Kol. 3:12; Róm. 12:10)
4. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. (Fil. 2:21; 1 Kor. 10:24; 1 Kor. 13:4; 1 Kor. 13:7)
5. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, (1 Pét. 2:21; Kol. 3:13; Zsid. 12:2)
6. A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő. (Ján. 1:1; Ján. 1:3; Róm. 15:2; Róm. 15:3; 1 Kor. 8:6; Róm. 8:3; Gal. 4:4; Kol. 1:13; Kol. 1:20; Ján. 17:5)
7. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; (Zsid. 2:9; Zsid. 2:14; Róm. 5:15; 1 Kor. 15:21; 2 Kor. 13:4; Róm. 6:9; Csel. 26:23)
8. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. (Zsid. 12:2; Eféz. 6:5; Róm. 6:16; Róm. 5:19; Ján. 4:34; Ján. 15:20; 2 Tim. 2:9)
9. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; (Fil. 3:21; Róm. 8:17; Ésa. 53:7; Ésa. 53:12; Zsid. 2:9; Eféz. 1:20; Eféz. 1:22; Mát. 23:12; Jak. 4:10; Ján. 13:31; Ján. 13:32; Jel. 3:12; Ésa. 42:8; Csel. 2:36; Jel. 19:16)
10. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. (Ésa. 45:23; Róm. 14:11; Eféz. 3:14; Csel. 2:21; Csel. 7:59; Csel. 9:14; Csel. 9:21; Ján. 14:13; 1 Kor. 8:6; Eféz. 1:20; Eféz. 1:21; Eféz. 3:10; 1 Pét. 3:22; Jel. 5:8; Jel. 5:11; Jel. 5:13)
11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Csel. 2:36; 1 Kor. 8:6; 1 Kor. 12:3; Róm. 10:9; 2 Kor. 4:5; 1 Kor. 15:27; 1 Kor. 15:28)
12. Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; (Fil. 2:3; Fil. 1:27; Fil. 1:30; Csel. 20:31; Eféz. 6:5; 1 Kor. 2:3; Zsolt. 2:11; 1 Pét. 1:17; 2 Kor. 7:1; Eféz. 5:21; Mát. 7:3; Mát. 7:5; Róm. 14:4; Fil. 3:11; Fil. 3:16; 1 Kor. 9:26; 1 Kor. 9:27)
13. Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. (Eféz. 1:19; 2 Kor. 3:5; 1 Kor. 12:6; Kol. 1:29; Róm. 7:15; Róm. 7:18)
14. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; (1 Pét. 4:12; 1 Pét. 5:6)
15. Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. (Fil. 1:10; Mát. 5:45; Mát. 5:48; 1 Thess. 3:13; 1 Thess. 5:23; Róm. 8:15; Róm. 8:16; Róm. 9:8; 5 Móz. 32:5; Dán. 12:3)
16. Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. (Fil. 1:6; Eféz. 5:8; 1 Thess. 5:5; Luk. 16:8; 2 Kor. 4:4; Ján. 1:4; Ján. 1:9; Róm. 2:19; 2 Kor. 6:14; Kol. 1:13; 2 Tim. 1:10; 1 Kor. 3:14; 1 Kor. 15:10; Gal. 2:2; Csel. 20:24)
17. De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök maindnyájatokkal; (Fil. 3:1; Fil. 4:4; 2 Tim. 4:6; 4 Móz. 15:4; 4 Móz. 15:10; 4 Móz. 28:7; Róm. 15:16)
18. Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem. (2 Kor. 6:13; 2 Kor. 2:3)
19. Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. (Fil. 1:12; Fil. 1:27; Fil. 1:1; Fil. 2:2; Csel. 16:1; Csel. 16:3; Eféz. 6:22; Kol. 4:8)
20. Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat. (1 Kor. 16:10)
21. Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. (Fil. 1:14; Fil. 1:17; Fil. 4:21; 1 Kor. 10:24; Kol. 4:11; Csel. 15:38; Csel. 15:39)
22. Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében. (Csel. 16:1; Csel. 16:3; Csel. 17:14; 1 Kor. 4:17; Fil. 1:1; Fil. 1:5; Kol. 4:7)
23. Őt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént; (Fil. 2:19)
24. Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. (Fil. 1:21; Fil. 1:26)
25. De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; (Fil. 2:17; Fil. 2:30; Fil. 4:18; Fil. 1:27; Fil. 1:30; Fil. 4:3; Fil. 4:16; 2 Tim. 2:3)
26. Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt.
27. Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jőjjön szomorúságomra. (Jer. 45:3; Ezék. 7:26)
28. Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy meglátván őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. (Fil. 2:27)
29. Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: (Róm. 16:2; 1 Thess. 5:13)
30. Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen. (Fil. 2:25; Fil. 2:1; Fil. 2:8; Fil. 2:4; Fil. 2:17; Zsolt. 107:18; Jel. 12:11; 1 Kor. 16:17; 2 Kor. 12:14)