1. Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. (Mát. 21:33) 2. Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. 3. És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala. 4. És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek. 5. Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék. 6. Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? 7. Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok. 8. Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. 9. És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. 10. Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. 11. A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, 12. Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. 13. Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem? 14. Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. 15. Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? (Róm. 9:16;Róm. 9:21) 16. Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, + de kevesen a választottak. (Mát. 19:30;Márk. 10:31;Luk. 13:30;Mát. 22:14) 17. És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: 18. Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, (Mát. 16:21;Mát. 17:22;Mát. 17:23;Márk. 8:31;Márk. 9:31;Márk. 10:33;Luk. 9:22;Luk. 17:25;Luk. 24:7) 19. És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. 20. Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit. (Mát. 10:2) 21. Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől. (Mát. 19:28) 22. Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal + a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg. (Mát. 26:39;Ján. 18:11;Márk. 10:38;Luk. 12:50) 23. És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette. 24. És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre. 25. Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. (Márk. 10:42;Márk. 10:44;Luk. 22:25;Luk. 22:27) 26. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; (Mát. 23:11) 27. És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. (Márk. 9:35) 28. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét + váltságul sokakért. (Luk. 22:27;Fil. 2:7;1 Tim. 2:6) 29. És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt. (Márk. 10:46;Márk. 10:52;Luk. 18:35;Luk. 18:43) 30. És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 31. A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 32. És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? 33. Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink. 34. Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.