1. És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, (Mát. 21:23;Mát. 21:27;Márk. 11:27;Márk. 11:33) 2. És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? (Csel. 4:7;Csel. 4:10) 3. Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: 4. A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? (Márk. 11:30;Márk. 11:33) 5. Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 6. Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. (Mát. 14:5) 7. Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala. 8. És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 9. És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. (Ésa. 5:1;Ésa. 5:7;Mát. 21:33;Mát. 21:46;Márk. 12:1;Márk. 12:12) 10. És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. (Márk. 12:2) 11. És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. (Mát. 24:31;Mát. 24:37) 12. És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13. Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. (Ján. 3:16) 14. De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! (Zsid. 1:2) 15. És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? (Luk. 23:33;Zsid. 13:12) 16. Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt + másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! (Luk. 21:6;Luk. 21:22;Luk. 21:24;Mát. 23:37;Mát. 23:38;Mát. 21:42) 17. Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? (Zsolt. 118:22) 18. Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Ésa. 8:14;Ésa. 8:15) 19. És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot. 20. Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. (Mát. 22:15;Mát. 22:22;Márk. 12:13;Márk. 12:17) 21. Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22. Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? 23. Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? 24. Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. 25. Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. (Róm. 13:7) 26. És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának. 27. Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, (Mát. 22:23;Mát. 22:32;Márk. 12:18;Márk. 12:27) 28. Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. (5 Móz. 25:5;5 Móz. 25:6) 29. Hét testvér vala azért: és az első feleséget vevén, meghalt magzatok nélkül; 30. A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; 31. Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. 32. Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. 33. A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. 34. És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: 35. De a kik méltókké tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: (Fil. 3:11;2 Thess. 1:5) 36. Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz: és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. 37. Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. (2 Móz. 3:6) 38. Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki. 39. Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! 40. És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. 41. Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? (Mát. 22:42;Mát. 22:45;Márk. 12:35;Márk. 12:37) 42. Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, (Zsolt. 110:1) 43. Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 44. Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki? 45. És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: (Mát. 23:5;Mát. 23:7;Márk. 12:38;Márk. 12:39) 46. Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; (Mát. 23:5;Mát. 23:7;Mát. 23:14) 47. Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. (Mát. 23:14;Márk. 12:40)