1. Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: 2. Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! 3. Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? 4. A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? 5. Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? (Jób. 7:21) 6. Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. 7. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. (Jób. 31:19;Mát. 25:42;Mát. 25:45) 8. A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. 9. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai + eltörettek. (Jób. 31:17;Jób. 31:18;Jób. 31:21) 10. Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11. Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! (Zsolt. 18:17;Zsolt. 69:15) 12. Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13. És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? 14. Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. 15. Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; (1 Móz. 6:5;1 Móz. 6:7) 16. A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17. A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? (Jób. 21:14) 18. Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. 19. Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: (Zsolt. 107:42) 20. Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! (Zsolt. 37:17;Zsolt. 18:20) 21. Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. 22. Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! (Zsolt. 119:72) 23. Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. 24. Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: 25. És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 26. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. (Zsolt. 37:6;Zsolt. 92:11) 29. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. (Péld. 29:23) 30. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az. (Jer. 5:1)