1. Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. (Mát. 27:46;Márk. 15:34) 3. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. (Jób. 19:7) 4. Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. (1 Kir. 9:3) 5. Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket. 6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. (Zsolt. 107:6) 7. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. (Ésa. 53:2;Ésa. 53:3;Mát. 27:39;Mát. 27:40;Mát. 27:43) 8. A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: (Zsolt. 109:24;Zsolt. 109:25) 9. Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! (Zsolt. 42:4) 10. Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. (Zsolt. 71:6) 11. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem. (Zsolt. 31:15;Ésa. 49:1) 12. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. (Józs. 17:5;Ámós. 4:4) 14. Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. (Mát. 27:22) 15. Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. (Zsolt. 40:13) 16. Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. (Zsolt. 32:4;Zsolt. 102:4;Zsolt. 102:6) 17. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. (Ján. 19:18;Jel. 1:7) 18. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám. (Zsolt. 22:8;Zsolt. 22:9) 19. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. (Ján. 19:23;Ján. 19:24) 20. De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. 21. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. (Zsolt. 22:17;Zsolt. 40:14) 22. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. (Zsolt. 58:7) 23. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. (Zsolt. 116:12;Zsolt. 116:14;Zsid. 2:11;Zsid. 2:12) 24. Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! (Zsolt. 32:1;Zsolt. 139:19;Zsolt. 139:20) 25. Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. (Zsolt. 9:13;Zsolt. 40:18) 26. Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt. (Zsolt. 56:13;Zsolt. 56:14) 27. Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké! (Zsolt. 22:25;Ésa. 65:13) 28. Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. (Zsolt. 72:11;Malak. 1:11) 29. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. (Zsolt. 24:1;Zsolt. 24:2) 30. Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. 31. Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. (Zsolt. 110:2;Zsolt. 110:3) 32. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, + hogy ezt cselekedte! (Zsolt. 69:37;Zsolt. 102:29;Zsolt. 52:11)