1. És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: 2. Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. (Luk. 14:16;Luk. 14:24) 3. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. 4. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. 5. De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 6. A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7. Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. 8. Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. 9. Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. (Mát. 13:47;Mát. 13:21;Mát. 13:43) 10. És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. 11. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. 12. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. 13. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát. 8:12) 14. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. 15. Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. (Márk. 12:13;Márk. 12:17;Luk. 20:20;Luk. 20:26) 16. És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. (Márk. 3:6) 17. Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? 18. Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? 19. Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. 20. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? 21. Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. (Róm. 13:7) 22. És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének. 23. Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, + és megkérdezék őt, (Márk. 12:18;Márk. 12:27;Luk. 20:27;Luk. 20:40;Csel. 23:6;Csel. 23:8) 24. Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. (5 Móz. 25:5;5 Móz. 25:6) 25. Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá; 26. Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. 27. Legutoljára pedig az asszony is meghala. 28. A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. 29. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 30. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 31. A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: 32. Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. (2 Móz. 3:6) 33. És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán. 34. A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének; 35. És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván: (Márk. 12:28;Márk. 12:31) 36. Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37. Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (5 Móz. 6:5) 38. Ez az első és nagy parancsolat. 39. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (3 Móz. 19:18) 40. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. (Mát. 7:12;Róm. 13:10;Gal. 5:14) 41. Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, 42. Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. (Márk. 12:35;Márk. 12:37;Luk. 20:41;Luk. 20:44) 43. Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: 44. Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. (Zsolt. 110:1;Mát. 26:64) 45. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? 46. És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.