SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
SÁMUEL MÁSODIK KÖNYVE
23. fejezet
1. Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze. (1 Sám. 16:1; 1 Sám. 16:13; 2 Sám. 12:7; 2 Sám. 12:8)
2. Az Úrnak lelke szólott, én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által. (Mát. 22:43)
3. Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kősziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik: (5 Móz. 32:4; 5 Móz. 32:15; 5 Móz. 30:21)
4. Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.
5. Avagy nem ilyen-é az én házam Isten előtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes idvességemet és minden kivánságomat + nem sarjadoztatja-é? (2 Sám. 7:12; 2 Sám. 7:16; 2 Sám. 7:18; 2 Sám. 7:19; Ésa. 11:1; Ésa. 11:16; Mik. 5:2; Mik. 5:9; Luk. 1:26; Luk. 1:33)
6. De az istentelenek mindnyájan olyanok, mint a kitépett tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak;
7. Hanem a ki hozzá akar nyúlni is, fejszét és rudat vesz hozzá, hogy ugyanazon helyen tűzzel égettessék meg.
8. Ezek pedig a Dávid erős vitézeinek nevei: Joseb-Bassebet, a Tahkemonita, a ki a testőrök vezére; ő dárdáját forgatván, egy ízben nyolczszázat sebesített + meg. (1 Krón. 11:10; 1 Krón. 11:13; 1 Krón. 12:1; Józs. 23:10)
9. Ő utána volt Eleázár, Dódónak fia, ki Ahóhi fia vala; ő egyike a három hősnek, a kik Dáviddal valának, mikor a Filiszteusok által kigúnyoltatának, összegyülekezvén ott a harczra, és az Izráeliták megfutamodtak volt. (1 Krón. 11:12; 1 Krón. 11:13)
10. Ő megállván, vágta a Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére ő utána, de csak a fosztogatásra.
11. Ő utána volt Samma, a Harárból való Agénak fia. És összegyűlének a Filiszteusok egy seregbe ott, a hol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a Filiszteusok elől:
12. Akkor ő megálla annak a darab földnek közepén, és megoltalmazá azt, és megveré a Filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze.
13. A harmincz vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a Filiszteusok táborban valának a Réfaim völgyében. (1 Sám. 22:1; 1 Sám. 22:2)
14. Dávid akkor a sziklavárban volt, a Filiszteusok őrsége pedig Bethlehemnél. (Mik. 5:2)
15. Vizet kivánt vala pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van? (2 Sám. 23:14)
16. Akkor a három vitéz keresztül tört a Filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van, és elhozván, vivék Dávidnak. Ő azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak. (1 Sám. 7:6)
17. És monda: Távol legyen tőlem, Uram, hogy én ezt míveljem: avagy azoknak az embereknek vérét igyam-é meg, kik életöket halálra adva mentek el a vízért? És nem akará azt meginni. Ezt mívelte a három hős. (2 Sám. 23:13)
18. Továbbá Abisai, Joábnak atyjafia, Sérujának fia, a ki e háromnak feje volt, a ki háromszáz ellen felemelvén dárdáját, megölé azokat; és néki nagy híre vala a három + között. (2 Sám. 21:17; 2 Sám. 23:13)
19. A három között bizonyára híres volt és azoknak vezére vala, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. (1 Krón. 11:21)
20. Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségű, a ki + Kabséelből való vala; ez ölé meg a Moábitáknak két fővitézét. Ugyanő elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben, télen. (1 Kir. 1:8; Józs. 15:21)
21. Ugyanő ölt meg egy Égyiptomból való tekintélyes embert. Az égyiptomi kezében dárda vala, és ő csak egy pálczával méne reá; és kivevé az égyiptomi kezéből a dárdát, és megölé őt a maga dárdájával.
22. Ezeket cselekedé Benája, Jójadának fia, és néki is jó híre vala a három erős vitéz között. (2 Sám. 23:20)
23. Híres volt ő a harmincz között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. És előljáróvá tevé őt Dávid a tanácsosok között. (2 Sám. 23:13; 2 Sám. 23:16)
24. Asáel is, Joáb atyjafia, e harmincz közül való, kik ezek: Elkhanán, a bethlehemi + Dódónak fia. (2 Sám. 2:18; 2 Sám. 2:23; 1 Krón. 11:26)
25. Haród városbeli Samma; azon Haródból való Elika. (Bir. 7:1)
26. Héles, Páltiból való; Híra, a Thékoából való Ikkes fia. (1 Krón. 27:10)
27. Abiézer, Anathóthból; Mébunnai, Húsáthból való. (1 Krón. 4:4)
28. Sálmon, Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból. (1 Krón. 2:54)
29. Héleb, Bahanának fia, Nétofátból való; Ittai, Ribainak fia, Gibeából való, mely Benjámin fiaié. (1 Krón. 11:30)
30. Benája, Piráthonból való; Hiddai, a patak mellett való Gáhasbeli. (Bir. 12:15)
31. Abiálbon, Árbátból való; Azmávet, Bárhumból való.
32. Eljáhba, Sahalbomból való; Jásen fia, Jonathán. (Józs. 19:32; Józs. 19:42)
33. Samma, Harárból való; Ahiám, Arárból való Sarárnak fia.
34. Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból való; Eliám, Gilóbeli + Akhitófelnek fia. (Józs. 13:11; 2 Sám. 15:12; 2 Sám. 15:31)
35. Hesrai, Kármelből való; Paharai, Arbiból való.
36. Jigeál, Sobabeli Nátánnak fia; Báni, Gádból való.
37. Sélek, Ammonita; Naharai Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója. (2 Sám. 8:16)
38. Ira, Jithriből való; Gáreb, Jithriből való.
39. Hitteus Uriás. Mindössze harminczheten. (2 Sám. 11:3; 2 Sám. 11:15; 2 Sám. 11:17)