1. És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. (Mát. 27:2;Mát. 27:11;Mát. 27:14;Márk. 15:1;Márk. 15:5;Ján. 18:28;Ján. 18:32) 2. És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, + mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja. (Mát. 22:17;Mát. 22:21;Csel. 17:6;Csel. 17:7) 3. Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! (Ján. 18:33;Ján. 18:37) 4. Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben. 5. De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. 6. Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő? 7. És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. 8. Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz. (Mát. 14:1) 9. Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki. 10. Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt. 11. Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz. 12. És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással. 13. Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén, (Mát. 27:15;Mát. 27:30;Márk. 15:6;Márk. 15:19;Ján. 18:39;Ján. 19:16) 14. Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok: (Ján. 18:38) 15. De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. (Luk. 23:7;Luk. 23:8) 16. Megfenyítvén azért őt, elbocsátom. 17. Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. (Mát. 27:15) 18. De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! (Csel. 3:14;Csel. 3:15) 19. Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe. 20. Pilátus azért ismét felszólala el akarván bocsátani Jézust; 21. De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! 22. Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom! 23. Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala. 24. És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. 25. És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak. (Mát. 27:26;Márk. 15:15) 26. Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. (Mát. 27:32;Márk. 15:21) 27. Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt. 28. Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon. 29. Mert ímé jőnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak! (Luk. 19:43;Luk. 19:44;Luk. 21:23;Luk. 21:24) 30. Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket! (Ésa. 2:19;Jel. 6:19) 31. Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán? (Luk. 23:14;Luk. 23:15) 32. Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek. (Ésa. 53:12;Ján. 19:18) 33. Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz + felől, a másikat balkéz felől. (Mát. 27:32;Mát. 27:43;Márk. 15:22;Márk. 15:32;Ján. 19:17;Ján. 19:27;Ésa. 53:12) 34. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének + reájok sorsot. (Mát. 5:44;Zsolt. 22:19) 35. És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. 36. Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt. (Zsolt. 69:22) 37. És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! (Mát. 27:39;Mát. 27:44) 38. Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. (Mát. 27:37;Márk. 15:26;Ján. 19:19) 39. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem + cselekedett. (Luk. 23:33;Luk. 23:14;Luk. 23:15) 42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! 43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 44. Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. (Mát. 27:45;Mát. 27:54;Márk. 15:33;Márk. 15:39;Ján. 19:28;Ján. 19:30) 45. És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. (2 Krón. 3:14;Mát. 27:51;Mát. 27:53) 46. És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. (Mát. 27:50;Márk. 15:37;Ján. 19:30;Zsolt. 31:6) 47. Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. (Mát. 27:54) 48. És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. (Ján. 8:38) 49. Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket. (Mát. 27:55;Mát. 27:56;Márk. 15:40;Márk. 15:41;Ján. 19:25) 50. És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, (Mát. 27:57;Mát. 27:61;Márk. 15:42;Márk. 15:47;Ján. 19:38;Ján. 19:42) 51. Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; (Malak. 3:1) 52. Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. 53. És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba,melyben még senki sem feküdt. 54. És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. 55. Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste. 56. Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. 57. És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. (2 Móz. 35:2)