1. A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök. (Mát. 28:1;Mát. 28:10;Márk. 16:1;Márk. 16:10;Ján. 20:1;Ján. 20:18) 2. És a követ a sírról elhengerítve találák. 3. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. 4. És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben: 5. És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? (Márk. 16:5;Márk. 16:6) 6. Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, (Mát. 17:22;Mát. 17:23) 7. Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. (Luk. 9:22;Luk. 17:25;Mát. 16:21;Mát. 17:22;Mát. 20:18;Márk. 8:31;Márk. 9:31;Márk. 10:33) 8. Megemlékezének azért az ő szavairól. 9. És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. (Mát. 28:8;Mát. 28:10) 10. Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak. (Luk. 8:2;Luk. 8:3) 11. De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik. 12. Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon. (Ján. 20:3;Ján. 20:8) 13. És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. (Márk. 16:12) 14. És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. 15. És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. 16. De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. 17. Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? 18. Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? 19. És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: 20. És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. 21. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. 22. Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; (Luk. 24:10;Mát. 28:8) 23. És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. 24. És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. (Luk. 24:12) 25. És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! 26. Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? (Zsolt. 110:7) 27. És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak. (Dán. 9:26;Csel. 4:28) 28. Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. 29. De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. 30. És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. 31. És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. 32. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? (Luk. 24:27) 33. És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. 34. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! (1 Kor. 15:5) 35. És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, mi képen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. 36. És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! (Márk. 16:14;Ján. 20:19;1 Kor. 15:5) 37. Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. 38. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? (Márk. 4:40) 39. Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! (Ján. 20:20;Ján. 20:27) 40. És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. 41. Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? 42. Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, 43. Melyeket elvőn, és előttök evék. (Csel. 10:40;Csel. 10:41) 44. És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. (Mát. 16:21) 45. Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. (Csel. 16:14) 46. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: (Dán. 9:26) 47. És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. (Csel. 2:38;Csel. 4:12) 48. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. 49. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem + felruháztattok mennyei erővel. (Ján. 15:26;Csel. 1:4;Csel. 2:1;Csel. 2:4) 50. Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. 51. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. (Márk. 16:19;Csel. 1:9) 52. Ők pedig imádván őt, visszatérnek nagy örömmel Jeruzsálembe; 53. És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen. (Csel. 1:14)