1. Az a beszéd, a mely lőn Jeremiáshoz az egész Júda népe felől, Joákim negyedik esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az első esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak; (2 Kir. 23:34) 2. A melyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván: 3. Jósiásnak tizenharmadik esztendejétől fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szóla az Úr nékem, és szólottam én néktek, jó reggelt szóltam, de nem hallgattátok. (2 Kir. 22:1;2 Kir. 23:29) 4. És elküldte az Úr ti hozzátok minden ő szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra. (Jer. 18:12) 5. Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekből, hogy lakhassatok a földön, a melyet az Úr adott néktek és a ti atyáitoknak öröktől fogva örökké. (2 Kir. 17:13;2 Kir. 14:17) 6. És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok őket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok. 7. De nem hallgattatok reám, azt mondja az Úr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre. (Jer. 18:12) 8. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre: 9. Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom őket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem őket és csudává és szörnyűséggé teszem őket és + örökkévaló pusztasággá. (2 Kir. 25:1;2 Kir. 25:11;Ésa. 10:6;Siral. 2:15) 10. És elveszem tőlök az öröm szavát, a vígasság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát. (Jer. 16:9) 11. És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig. (2 Krón. 36:22;2 Krón. 36:23) 12. És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni királyon és az ő népén az ő álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt. (Ésa. 47:1;Ésa. 47:15;Dán. 9:2;Dán. 5:30;Dán. 5:31) 13. És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket szóltam felőle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felől. (Jer. 50:2;Jer. 50:3;Ésa. 21:2;Ésa. 21:9) 14. Mert ő rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nékik az ő cselekedeteik szerint és az ő kezeiknek munkája szerint. (Róm. 2:6;Róm. 2:11) 15. Mert ezt mondotta az Úr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezemből e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged. 16. Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, a melyet én közéjök bocsátok. (Náh. 3:11) 17. És elvevém a pohárt az Úr kezéből, és megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az Úr: 18. Jeruzsálemet és Júda városait, az ő királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyűséggé és átokká tegyem őket, a mint e mai napon van: 19. A Faraót, Égyiptom királyát, az ő szolgáit és fejedelmeit és minden ő népét, (Jer. 46:2) 20. És minden egyveleg népet, és az Úz földének minden királyát, és a Filiszteusok földének minden királyát, és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait, (Jer. 17:1) 21. Edomot, Moábot és az Ammon fiait, (Jer. 48:1;Jer. 49:2) 22. És Tírusnak minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, a kik túl vannak a tengeren, (Jer. 47:2) 23. Dedánt és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik lenyírott üstökűek, (1 Móz. 25:3) 24. És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, a kik a pusztában laknak, 25. És Zimrinek minden királyát és Elámnak minden királyát és a Médusok minden királyát, 26. És északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, a melyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik. 27. Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver előtt, a melyet én küldök közétek. (Jer. 25:16;Nehem. 3:11) 28. És ha majd a te kezedből nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belőle: ezt mondd nékik: Így szól a Seregek Ura: Meg kell innotok. (Abd. 1:16;Abd. 1:17) 29. Mert ímé, a város ellen, a mely az én nevemről neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, ti pedig egészen megmenekültök-é? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura, (1 Pét. 4:17;Ésa. 63:18;Ésa. 63:19) 30. Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a magasságból harsog, és az ő szent lakhelyéből dörög, harsanva harsog az ő házára, riogatva kiált, mint a szőlőtaposók, e föld minden lakosa ellen. (Jóel. 3:16;Ámós. 1:2) 31. Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, ő minden testnek ítélő birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja + az Úr. (1 Móz. 18:25;Jer. 15:1;Jer. 15:2;Jer. 15:6) 32. Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitől. 33. És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj. (Jer. 16:4) 34. Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok. (Jer. 22:28;Jer. 23:1;Jer. 23:2;Jer. 24:8;Jer. 24:10) 35. És nincs hová futniok a pásztoroknak, és menekülniök a nyáj vezéreinek. 36. Hallatszik a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az Úr az ő legeltető helyöket. 37. Elpusztultak a békességes legeltető helyek az Úr felgerjedt haragja miatt. 38. Elhagyta azokat, mint az oroszlán az ő barlangját, mert pusztasággát lett az ő földjök a zsarnoknak dühe miatt és az ő felgerjedt haragja miatt.