1. Jób pedig felele, és monda: 2. Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! (Jób. 2:11;Jób. 25:2;Jób. 25:6) 3. Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! 4. Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled? 5. A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is. 6. Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Zsolt. 138:8;Zsolt. 138:12;Zsid. 4:13) 7. Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. 8. Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. 9. Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. (Zsolt. 104:2;Zsolt. 104:3) 10. Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. 11. Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. 12. Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. (2 Móz. 14:31;Ésa. 51:15) 13. Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. 14. Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? (Péld. 3:11)