1. Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! (Zsolt. 46:2;Zsolt. 35:22) 2. Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője. (Zsolt. 118:19;Zsolt. 118:20;Jel. 22:14) 3. Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; (Zsolt. 112:7;Zsolt. 112:8;Zsolt. 111:8) 4. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van. (Zsolt. 62:9;Zsolt. 115:11) 5. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; (Ésa. 25:2;Ésa. 25:12) 6. Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai! 7. Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját. (Péld. 3:6;Péld. 11:6) 8. Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! Te neved és emlékezeted után vágyott a lélek! 9. Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. (Zsolt. 63:7;Zsolt. 77:3;Zsolt. 119:55;Zsolt. 119:62;Zsolt. 139:18) 10. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát. 11. Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet. (5 Móz. 32:27;Zsolt. 69:10;Zsolt. 119:139;Ésa. 9:18) 12. Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk. (Zsolt. 44:5;Zsolt. 44:6) 13. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! 14. A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket. (Jel. 20:5;Jel. 20:6) 15. Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait. (Ésa. 49:19;Ésa. 49:21;Ésa. 54:1;Ésa. 54:5;Ésa. 62:4;Ésa. 62:5) 16. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod. 17. Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram! 18. Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói. (Hós. 8:7) 19. Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! (Ésa. 25:8;1 Thess. 4:16;Jel. 20:4;Jel. 20:5;Luk. 14:14;Dán. 12:2) 20. Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! 21. Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé! (1 Móz. 4:10;1 Móz. 4:11;Jób. 16:18;Ezék. 24:7;Ezék. 24:8)