1. Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda: 2. Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet, 3. Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; (Jób. 33:4;1 Móz. 2:7) 4. Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! 5. Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. (Jób. 31:1;Jób. 31:32) 6. Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. 7. Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok. (Jób. 2:9;Jób. 2:10) 8. Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis mégis elragadja az ő lelkét? (Luk. 12:17;Luk. 12:21;Luk. 16:19;Luk. 16:23) 9. Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? (Péld. 28:9;Ján. 9:31;Ésa. 1:15) 10. Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? (Jób. 21:14;Jób. 21:15) 11. Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. (Jób. 16:7;Jób. 16:9) 12. Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?! 13. Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek: (Jób. 27:8;Jób. 27:9;Jób. 21:17;Jób. 21:20) 14. Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. (Hós. 9:15;Hós. 9:16) 15. Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják. (Zsolt. 78:64) 16. Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: 17. Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. (Péld. 13:22;Préd. 2:27) 18. Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó. 19. Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. (Zsolt. 49:17;Zsolt. 49:19) 20. Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. (Jób. 15:20;Jób. 15:21) 21. Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről. 22. Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől. 23. Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből. (1 Sám. 25:29)