1. Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. (Márk. 15:1;Luk. 22:66;Ján. 18:28) 2. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. (Luk. 23:1;Ján. 18:31;Ján. 18:32) 3. Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, (Mát. 26:16) 4. Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. 5. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. (Csel. 1:18;2 Sám. 17:23) 6. A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. (Márk. 12:41) 7. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 8. Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. (Csel. 1:19) 9. Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, (Zak. 11:12;Zak. 11:13;Jer. 32:6;Jer. 32:9) 10. És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem. 11. Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. (Márk. 15:2;Márk. 15:5;Luk. 23:2;Luk. 23:3;Ján. 18:29;Ján. 18:38) 12. És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. (Mát. 26:63;Ésa. 53:7) 13. Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? 14. És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. (Ján. 19:9) 15. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. (Márk. 15:6;Márk. 15:15;Luk. 23:13;Luk. 23:25;Ján. 18:39;Ján. 19:1) 16. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. 17. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? 18. Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. (Ján. 11:47;Ján. 11:48) 19. A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. 20. A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. 22. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! 23. A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 24. Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! (5 Móz. 21:6) 25. És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. (Csel. 5:28) 26. Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék. 27. Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. 28. És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 29. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 30. És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. (Ésa. 50:6) 31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32. Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. (Márk. 15:21;Luk. 23:26) 33. És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, (Márk. 15:22;Márk. 15:32;Luk. 23:32;Luk. 23:43;Ján. 19:17;Ján. 19:27) 34. Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. (Zsolt. 69:22) 35. Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. (Zsolt. 22:19) 36. És leülvén, ott őrzik vala őt. 37. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. (Márk. 15:26;Luk. 23:38;Ján. 19:19) 38. Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz velől, és a másikat balkéz felől. (Ésa. 53:12) 39. Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. (Zsolt. 22:8) 40. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! (Mát. 26:61;Ján. 2:19) 41. Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: 42. Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43. Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. (Zsolt. 22:9) 44. A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. 45. Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. (Márk. 15:33;Márk. 15:39;Luk. 23:44;Luk. 23:48;Ján. 19:28;Ján. 19:30) 46. Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? (Zsolt. 22:2) 47. Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. 48. És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. (Zsolt. 69:22) 49. A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? 50. Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. (Márk. 15:37;Luk. 23:46;Ján. 19:30) 51. És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; (2 Móz. 26:31;Zsid. 10:19;Zsid. 10:20) 52. És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. 53. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. (Csel. 26:23) 54. A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! 55. Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; (Márk. 15:40;Márk. 15:41;Luk. 23:49;Ján. 19:25) 56. Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja. (Luk. 8:2;Luk. 8:3) 57. Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint + József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; (2 Móz. 34:25;Márk. 15:42;Márk. 15:47;Luk. 23:50;Luk. 23:56;Ján. 19:38;Ján. 19:42) 58. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. 59. És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, 60. És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. (Ésa. 53:9) 61. Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. 62. Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, 63. Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. (Mát. 27:40;Mát. 12:40) 64. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. 65. Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. 66. Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel. (Dán. 6:17)