1. Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. (Zsolt. 104:7) 2. Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé. 3. Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság + van szívökben. (Zsolt. 26:9;2 Sám. 20:9;Jer. 9:8) 4. Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; ad meg nékik jutalmukat! (Róm. 2:6;Róm. 2:9;2 Thess. 1:6;2 Thess. 1:7) 5. Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket. (Jób. 34:26;Jób. 34:27;Luk. 19:42;Luk. 19:44) 6. Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. (Zsolt. 18:4;Zsolt. 18:49) 7. Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. 8. Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége. (Zsolt. 20:7) 9. Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!