1. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 2. Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minő az Isten szíve, (Ezék. 28:6;Ésa. 31:3;Ésa. 47:8;2 Thess. 2:4) 3. Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked! (Dán. 2:26;Dán. 2:47) 4. Bölcseségeddel és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot, gyűjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba. (Ezék. 28:3;Ezék. 28:5;Ezék. 28:12;Zak. 9:12) 5. Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt. (Zsolt. 62:1;Dán. 4:27) 6. Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minő az Isten szíve: (Ezék. 28:2) 7. Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet. 8. A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében. 9. Vajjon mondván mondod-é megölőd előtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütőnek kezében! 10. Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten. (Ezék. 31:18) 11. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 12. Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben. (Ezék. 28:3) 13. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél. (Ezék. 27:5;Ezék. 27:27) 14. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. 15. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. 16. Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. (Ezék. 28:14) 17. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; + a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére. (Ezék. 28:15;Ezék. 28:13) 18. Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek. 19. Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel! (Ezék. 27:36) 20. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 21. Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene. 22. És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Sidon, és megdicsőítem magamat közepetted, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne. (3 Móz. 10:1;3 Móz. 10:3) 23. És bocsáték reá döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá jő mindenfelől; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. (Ezék. 32:30) 24. És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise és fájdalomszerző tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik őket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr. (4 Móz. 35:55;4 Móz. 35:56) 25. Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyűjtöm Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok s pogányok szeme láttára, és laknak az ő földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak. (Jer. 25:12;Zsolt. 127:1;Zsolt. 127:3) 26. És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szőlőket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik őket megvetik vala ő körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök. (Jer. 31:4;Jer. 31:6)