1. Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: 2. Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! 3. Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; 4. A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! 5. Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; 6. Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; (5 Móz. 32:13) 7. Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: 8. Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. 9. A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. (Jób. 29:10;Jób. 29:23) 10. A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. (Jób. 29:9;Jób. 29:23) 11. Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. (Jób. 29:12;Jób. 29:14) 12. Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. 13. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. 14. Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. (Ésa. 59:17;1 Thess. 5:8) 15. A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. 16. A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. (Péld. 29:16) 17. Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 18. Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. (Zsolt. 34:13;Zsolt. 34:15) 19. Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. (Zsolt. 1:3;Zsolt. 112:1;Zsolt. 112:3) 20. Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. (Jób. 29:11) 21. Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. 22. Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. 23. Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. (Jób. 29:9;Jób. 29:10) 24. Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. 25. Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal. (Jób. 29:9;Jób. 29:22;Jób. 29:23)