SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
29. fejezet
1. Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! (Zsolt. 96:7; Zsolt. 96:8)
2. Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
3. Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
4. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. (Ésa. 30:31)
5. Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is. (Ésa. 2:12; Ésa. 2:13)
6. És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
7. Az Úr szava tűzlángokat szór. (Ésa. 66:15; Ésa. 66:16; 2 Thess. 1:8)
8. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
9. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! (Zsolt. 134:1; Zsolt. 134:2)
10. Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. (1 Móz. 6:17; 1 Móz. 8:1; 1 Móz. 8:3)
11. Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét + békességgel. (5 Móz. 28:7; 5 Móz. 28:13; 1 Kir. 4:20; 1 Kir. 4:21)