1. A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. 2. Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép. (Péld. 11:10) 3. A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti + a vagyont. (Péld. 10:1;Luk. 15:3) 4. A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt. 5. A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. 6. A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad. 7. Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen + pedig nem tudja megérteni. (Jób. 29:16;Jób. 29:17;Luk. 18:2;Luk. 18:4) 8. A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot. 9. Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. 10. A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. 11. Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. (Péld. 14:33) 12. A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. 13. A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. (Péld. 22:2) 14. A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll. (Péld. 20:28) 15. A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját. (Péld. 13:24) 16. Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik. (Zsolt. 58:11;Zsolt. 91:8) 17. Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek. (Péld. 29:15;Péld. 23:13;Péld. 23:14) 18. Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog! (5 Móz. 28:1;5 Móz. 28:14) 19. Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg. 20. Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől! (Péld. 26:12) 21. A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú. 22. A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke. (Péld. 26:21) 23. Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig + tisztességet nyer. (Péld. 18:12;Mát. 23:12;Ésa. 66:2) 24. A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall. (3 Móz. 5:1) 25. Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik. 26. Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete. (Péld. 19:6) 27. Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.