1. Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az ő városaiban lakozának, felgyűle a nép egyenlőképen Jeruzsálembe. (Ezsdr. 2:70) 2. És fölkele Jésua, Jósádák fia, és az ő atyjafiai, a papok, és + Zorobábel, Sealtiél fia s az ő atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égőáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében. (5 Móz. 12:5;Zak. 3:1;2 Krón. 23:18;2 Krón. 35:12;2 Krón. 35:26) 3. És erős fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétől, és áldozának rajta égőáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égőáldozatokat. (4 Móz. 28:3;4 Móz. 28:10;2 Móz. 29:38) 4. És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s áldozának égőáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az ő napján. (3 Móz. 23:34;4 Móz. 29:13;4 Móz. 29:34;5 Móz. 16:13;5 Móz. 16:15) 5. És azután áldozák az állandó napi, továbbá a hónapok első napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendő égőáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak. (2 Móz. 29:42;4 Móz. 28:11;4 Móz. 29:2;4 Móz. 29:5;4 Móz. 29:39;Nehem. 10:32;Nehem. 10:33) 6. Tehát a hetedik hónap első napjától fogva kezdének égőáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le. 7. És adának pénzt a kő- és favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint. (1 Kir. 5:2;1 Kir. 5:6;1 Kir. 5:9;2 Krón. 2:10;2 Krón. 2:15) 8. Második esztendőben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendősök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére. (1 Krón. 23:4;1 Krón. 23:24) 9. És előlálla Jésua, az ő fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlőképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építő munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, - mind Léviták. (Ezsdr. 2:40;Nehem. 3:18;Nehem. 3:24;Nehem. 10:10) 10. S midőn az építők letették az Úr templomának alapkövét, Jésua és Zorobábel oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint. (Ezsdr. 2:41;Ezsdr. 2:69;2 Krón. 5:12;2 Krón. 20:21;2 Krón. 23:18;1 Krón. 25:2) 11. És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó mert mindörökké van az ő irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett! (Zsolt. 106:1;Zsolt. 107:1;Zsolt. 118:1;Zsolt. 136:1;1 Krón. 16:1;1 Krón. 16:34) 12. Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfők közül, a vének, a kik látták vala az első házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az ő szemök előtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala; (Agge. 2:3;Zak. 4:10) 13. Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.