1. Jaj a vérszopó városnak! Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik meg rabolni. (Ezék. 24:9;Hab. 2:12) 2. Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér; 3. Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban. 4. A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival: 5. Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat. (Ésa. 47:3) 6. Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak. 7. És mind, a ki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Epusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat? 8. Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kőfala? 9. Kús volt erőssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítőid voltak; 10. De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték. 11. Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől. (Jer. 25:16) 12. Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa; ha megrázatnak, az evő szájába hullnak. 13. Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat! 14. Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetőt! 15. Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska! 16. Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül! 17. Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és a helye sem tudható meg, hol volt. 18. Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyűjtse. (Zsolt. 76:7) 19. Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?