1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: (Ján. 7:50;Ján. 19:39) 2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van + vele. (Ján. 9:16;Ján. 9:33;Csel. 10:38) 3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. (Tit. 3:5;Mát. 18:3) 4. Mondta néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? 5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. 7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. 8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. (Préd. 11:5) 9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? 10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? 11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. (Ján. 3:32) 12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? 13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van. (Eféz. 4:9) 14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának + felemeltetnie. (4 Móz. 21:9;Ján. 8:28;Ján. 12:32) 15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. (1 Ján. 5:10;1 Ján. 5:11) 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Róm. 5:8;Róm. 8:32;1 Ján. 4:9) 17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. (Ján. 12:47;Luk. 9:56) 18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. (Ján. 3:36;Ján. 5:24;Ján. 6:40;Ján. 6:47;Ján. 20:21) 19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. (Ján. 1:5;Ján. 1:9;Ján. 1:10) 20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedeteit fel ne fedessenek; (Jób. 24:13) 21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. (Eféz. 5:8) 22. Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele. 23. János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének. (Mát. 3:6;Márk. 1:5;Luk. 3:7) 24. Mert János még nem vetteték a tömlöczbe. (Mát. 14:3) 25. Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől. 26. És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki. (Ján. 1:7;Ján. 1:15;Ján. 1:26;Ján. 1:34;Mát. 3:11;Márk. 1:7;Luk. 3:16) 27. Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki. (1 Kor. 4:7) 28. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő + előtte küldettem el. (Ján. 1:20;Malak. 3:1;Mát. 11:10;Márk. 1:2;Luk. 1:17) 29. A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. 30. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. 31. A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből + jött, feljebb való mindenkinél. (Ján. 8:23;1 Kor. 15:47) 32. És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be. (Ján. 3:11) 33. A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az + Isten igaz. (1 Ján. 5:10;1 Ján. 5:11;Róm. 3:4) 34. Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. 35. Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. (Ján. 13:3;Ján. 17:2;Mát. 11:27;Mát. 28:18;Luk. 10:22;Zsid. 2:8) 36. A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Ján. 3:18;Ján. 5:24;Ján. 6:40;Ján. 6:47;Ján. 20:21)