1. Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre. 2. És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánata vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba. (Csel. 14:8;Csel. 14:10) 3. Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát. 4. Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk! 5. Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük. 6. Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! 7. És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái. 8. És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent. (Ésa. 35:6) 9. És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent: 10. És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele. 11. Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik. 12. Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon? 13. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. (Mát. 21:17;Márk. 15:9;Luk. 23:16;Ján. 18:39) 14. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek, (Mát. 27:21;Márk. 15:11;Luk. 23:18;Ján. 18:40) 15. Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai. 16. És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára. (Ján. 14:12;Ján. 14:13) 17. De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is. (1 Kor. 2:8) 18. Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be. (Ésa. 53:2;Ésa. 53:12;Dán. 9:26) 19. Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés + idei az Úrnak színétől. (Csel. 2:38;2 Thess. 1:7;Zsid. 4:1;Zsid. 4:11) 20. És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek előre hirdettetett. (Csel. 1:11) 21. Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva. 22. Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek. (5 Móz. 18:18;5 Móz. 18:19) 23. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. 24. De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek. 25. Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan. (1 Móz. 22:18) 26. Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, elküldé őt, hogy megáldjon + titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből. (Mát. 15:24;Ján. 4:22;Róm. 1:16;Róm. 15:18;Mát. 11:28)