PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE
3. fejezet
1. Ekezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek? (2 Kor. 5:12) 2. A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember; (1 Kor. 9:2;1 Kor. 9:3) 3. A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. (Jer. 31:33) 4. Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van. (Ján. 14:6) 5. Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; + ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van: (2 Kor. 2:16;Ján. 15:15;Csel. 16:14) 6. A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, + a lélek pedig megelevenít. (Jer. 31:31;5 Móz. 27:26;Róm. 8:2;Ján. 6:63) 7. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes + orczájára arczának elmúló dicsősége miatt: (2 Móz. 24:12;2 Móz. 34:30;2 Móz. 34:33) 8. Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata? 9. Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? (Róm. 1:17;Róm. 3:21) 10. Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt. (Kol. 2:17) 11. Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. (Zsid. 12:18) 12. Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk; (2 Kor. 3:4;Eféz. 6:19) 13. És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. (2 Móz. 34:33;2 Móz. 34:35) 14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, + mivelhogy a Krisztusban tűnik el; (Ésa. 6:10;2 Kor. 3:13) 15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. 16. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. (Róm. 11:23;Róm. 11:25;Róm. 11:26) 17. Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. (2 Kor. 3:6;Ján. 4:24) 18. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől. (1 Kor. 13:12)