1. Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte + meg őt. (Ján. 1:12;Gal. 4:5;Ján. 16:3;Ján. 17:25) 2. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. (Róm. 8:17;2 Kor. 3:18;Fil. 3:21;Kol. 3:4) 3. És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta. (2 Kor. 7:1) 4. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. 5. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen + bűn. (Ésa. 53:4;Ésa. 53:5;Ésa. 53:9;1 Tim. 1:15;1 Pét. 2:22;1 Pét. 2:24;2 Kor. 5:21) 6. A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. (1 Ján. 5:18;Róm. 6:14) 7. Fiacskáim! senki el ne hitessen bennetek: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz: (1 Ján. 2:29) 8. A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (Ján. 8:44) 9. Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; + és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. (1 Ján. 5:18;1 Pét. 1:23) 10. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát. (1 Ján. 4:8) 11. Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük + egymást; (1 Ján. 2:7;2 Ján. 1:5;Ján. 13:34;Ján. 15:12) 12. Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól + vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak. (1 Móz. 4:8;Ján. 8:44;Zsid. 11:4) 13. Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! (Ján. 15:18;Ján. 15:19;Ján. 17:14) 14. Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. (1 Ján. 2:9) 15. A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne. (Mát. 5:21;Mát. 5:22) 16. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. (Ján. 10:11;Ján. 15:13;Róm. 5:8) 17. A kinek pedig van miből élnie e világon, és elnézni, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete? (Jak. 2:15;Jak. 2:16) 18. Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. 19. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. 20. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. 21. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; 22. És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte. (1 Ján. 5:14;Zsolt. 10:17;Zsolt. 34:16;Zsolt. 145:19;Péld. 15:29;Jer. 29:12;Mát. 7:8;Mát. 21:22;Márk. 11:24;Luk. 11:9;Ján. 9:31;Ján. 14:13;Ján. 15:7;Ján. 16:23;Jak. 1:5;Jak. 5:16) 23. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, + a mint megparancsolta nékünk. (Ján. 6:29;Ján. 13:34) 24. És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott. + (Ján. 14:23;1 Ján. 2:27;Róm. 8:9)