1. Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. (2 Sám. 5:11) 3. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 4. Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. (Zsolt. 116:3;Zsolt. 116:4;Zsolt. 18:17;Zsolt. 18:20) 5. Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. (Zsolt. 97:12) 6. Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. (Ésa. 54:7) 7. Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. 8. Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd + orczádat, és megroskadtam. (2 Sám. 5:10;2 Sám. 5:12;Zsolt. 104:29) 9. Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! 10. Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? (Zsolt. 6:5;Zsolt. 6:6;Zsolt. 115:17) 11. Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! 12. Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. (2 Sám. 15:30;Zsolt. 18:44;Zsolt. 18:50) 13. Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.