1. Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. (Zsolt. 119:37) 2. És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? 3. A vagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? (Ésa. 66:24;Mát. 25:41) 4. Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? 5. Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: 6. Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! 7. Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: 8. Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! 9. Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: (Péld. 7:8;Péld. 7:9) 10. Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. 11. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. (3 Móz. 20:10) 12. Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (Péld. 6:26;Péld. 6:29) 13. Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: 14. Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? 15. Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? (Jób. 34:19;Péld. 22:2) 16. Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy + szemeit epedni engedtem; (Jak. 1:27;Ésa. 10:2) 17. És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; (Préd. 11:2) 18. Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! (Zsolt. 37:26) 19. Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; (Mát. 25:44;Mát. 25:45;Ésa. 58:7) 20. Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; 21. Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; 22. A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! 23. Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! (Péld. 22:23;Zsolt. 17:4;Zsolt. 119:120) 24. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! 25. Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; 26. Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, 27. És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: 28. Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! (2 Móz. 22:20;5 Móz. 13:12;5 Móz. 13:16) 29. Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; 30. (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) (Mát. 5:14) 31. Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? 32. (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) 33. Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: (Zsolt. 32:3;Zsolt. 32:5;Péld. 28:13) 34. Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! 35. Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. 36. Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! 37. Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! 38. Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; 39. Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: 40. Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.