1. Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. 2. Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. (Zsolt. 22:6;Zsolt. 71:1) 3. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. (Zsolt. 71:3;Péld. 18:10) 4. Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. (Zsolt. 25:11) 5. Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem. 6. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten. 7. Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. 8. Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; 9. És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. 10. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. (Jób. 17:6;Zsolt. 6:8) 11. Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim. 12. Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem. 13. Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény. 14. Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet. 15. De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. (Zsolt. 22:11) 16. Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől. (Jób. 14:5) 17. Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. (Zsolt. 4:7) 18. Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg és pusztuljanak a Seolba. (Zsolt. 6:11) 19. A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel. (Péld. 14:3;Zsolt. 52:3;Zsolt. 52:4) 20. Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. (Ésa. 64:1;1 Kor. 2:9) 21. Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket + a perpatvarkodó nyelvektől. (Zsolt. 27:5;Zsolt. 52:3;Zsolt. 52:5) 22. Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! 23. Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. (Ésa. 38:11;Ésa. 38:12) 24. Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a + kevélyen cselekvőknek! (Zsolt. 34:10;Róm. 2:6;Róm. 2:9) 25. Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! (Zsolt. 27:4)