SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
ZSOLTÁROK KÖNYVE
32. fejezet
1. Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. (Róm. 2:6; Róm. 2:7)
2. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. (Jel. 14:1; Jel. 14:5)
3. Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. (Zsolt. 31:11)
4. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
5. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem + fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. (Zsolt. 51:6; Jób. 31:33; Péld. 28:13; 1 Ján. 1:9)
6. Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá. (Ésa. 49:8)
7. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás + örömével! Szela. (Zsolt. 9:10; Zsolt. 18:1)
8. Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. (Zsolt. 25:12)
9. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. (Zsolt. 49:21; Ésa. 1:3; Préd. 3:19)
10. Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik + az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. (Péld. 13:21; Ésa. 40:31)
11. Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! (Zsolt. 33:1; Zsolt. 33:5; Luk. 1:46; Luk. 1:49)