SZENT BIBLIA Károli Gáspár fordítása
KRÓNIKA II. KÖNYVE
33. fejezet
1. Tizenkét esztendős vala Manasse, mikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. (2 Kir. 21:1; 2 Kir. 21:7)
2. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött vala.
3. Mert a magaslatokat ismét megépíté, a melyeket Ezékiás az ő atyja azelőtt elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat + is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak. (2 Krón. 30:14; 5 Móz. 16:21)
4. Sőt az Úr házában is építe oltárokat, a melyről az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben + lészen az én nevem örökké. (2 Kir. 21:4; 2 Krón. 7:12; 2 Krón. 7:16)
5. És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban.
6. És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében; és az időnek forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat + és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei előtt, hogy őt haragra indítaná. (2 Krón. 28:3; 3 Móz. 19:31)
7. A faragott bálványt, a melyet csináltatott vala, az Úr házában állítá fel, a melyről azt mondá az Isten Dávidnak, és az ő fiának, Salamonnak: E házban és Jeruzsálemben, a melyet választottam az Izráel minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké; (1 Kir. 9:3; 1 Kir. 6:13; Zsolt. 132:13)
8. És nem űzöm ki az Izráelt e földről, melyet adtam volt a ti atyáitoknak; de csak úgy, ha ők is mind megtartándják, + a melyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket és ítéleteket; (2 Sám. 7:10; 5 Móz. 28:1; 5 Móz. 28:15; 5 Móz. 28:26)
9. De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elől.
10. És noha megszólította az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá. (2 Kir. 21:11; 2 Kir. 21:15)
11. Reájok hozá azért az Úr az Assiriabeli király seregének vezéreit, a kik Manassét megfogták és vasba vervén megkötözék őt két lánczczal, és Babilóniába vivék. (2 Kir. 20:18; 5 Móz. 28:36; 2 Sám. 7:14)
12. Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt. (2 Krón. 6:37; 2 Krón. 6:39)
13. És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten. (2 Krón. 7:13; 2 Krón. 7:14; 3 Móz. 26:40; 3 Móz. 26:42)
14. Ezek után a Dávid városának külső kőfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas kerítéssel, és Júdának minden megerősített városaiba seregvezéreket helyeze.
15. És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az Úr házából, és minden oltárt, a melyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon + kivül. (2 Krón. 33:4; 2 Krón. 33:5; 2 Krón. 30:14)
16. És megépíté az Úr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsőítő áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izráel Istenének.
17. Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; de csak az Úrnak, az ő Istenének. (5 Móz. 12:5; 5 Móz. 12:8; 3 Móz. 17:3; 3 Móz. 17:4)
18. Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, a kik az Úrnak, Izráel Istenének nevében szólanának néki, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak dolgai között. (2 Kir. 21:2; 2 Kir. 21:18)
19. Az ő könyörgése pedig, és hogy az Isten mint kegyelmezett volt meg néki, s az ő minden bűne és vétke; és a helyek, a melyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelőtte megalázta volna magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei között.
20. És meghala Manasse az ő atyáival, és eltemeték őt az ő házában; és uralkodék Amon, az ő fia helyette. (2 Kir. 21:18)
21. Huszonkét esztendős vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. (2 Kir. 21:19; 2 Kir. 21:25)
22. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miként az ő atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, a melyeket az ő atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala.
23. Meg sem alázá magát az Úr előtt, mint az ő atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bűnt.
24. Pártot ütének pedig az ő szolgái ő ellene, és őt saját házában megölék.
25. A föld népe pedig levágá mindazokat, a kik Amon király ellen pártot ütének, és királylyá tevé a föld népe Jósiást az ő fiát helyette.