1. Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. (Hab. 2:8;Náh. 3:1) 2. Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! 3. Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. (Dán. 10:6;Jel. 1:10;Zsolt. 68:1;Zsolt. 68:2;Zsolt. 68:3) 4. És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. 5. Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. (Ésa. 1:27) 6. És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. (Ésa. 9:7;Ésa. 11:1;Ésa. 11:2) 7. Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. 8. Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! (Bir. 5:8;Ésa. 10:9;Ésa. 36:19;2 Kir. 18:14;2 Kir. 18:16) 9. Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. (Ésa. 24:4;Ésa. 24:7) 10. Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! 11. Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. (Ésa. 26:18;Ésa. 59:4) 12. A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. (Ámós. 2:1) 13. Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! 14. Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? (Ésa. 31:9;Zsid. 12:29;5 Móz. 4:24;5 Móz. 9:3) 15. A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: 16. Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. (Zsolt. 18:34;Zsolt. 30:8) 17. A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. (Ésa. 32:1;Ésa. 32:5) 18. Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? 19. A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. 20. Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; 21. Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. (Ésa. 28:1) 22. Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! 23. Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. 24. És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer. (Ésa. 6:10;Zsolt. 103:3;Márk. 2:9;Mát. 8:17)