1. Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. 2. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! (Zsolt. 104:33) 3. Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. (Zsolt. 107:41;Zsolt. 107:42) 4. Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! 5. Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. (Ésa. 65:24) 6. A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul. (Zsolt. 33:20;Jób. 36:7) 7. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. 8. Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. (Zsid. 1:14;Zsolt. 91:11;Mát. 18:10) 9. Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az + ember, a ki ő benne bízik. (1 Pét. 2:3;Jer. 17:7;Jer. 17:8) 10. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs + fogyatkozásuk. (Zsolt. 31:24;5 Móz. 28:1;5 Móz. 28:13;Jer. 17:7;Jer. 17:8) 11. Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. (Jób. 5:22;Jób. 5:26;Péld. 13:25) 12. Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! 13. Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? 14. Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. 15. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt. 16. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán; 17. Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről. (Zsolt. 5:6;Zsolt. 5:7;Jób. 36:14) 18. Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket. (Zsolt. 9:11;Zsolt. 9:32;Zsolt. 9:10) 19. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. (Zsolt. 145:18;Zsolt. 51:19) 20. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. (Csel. 14:22;2 Tim. 3:12) 21. Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból. 22. A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat. (Péld. 5:22) 23. Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik. (Jer. 17:7;Jer. 17:8)