1. Jőjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei. 2. Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden ő seregökre; megátkozá, halálra adta őket. (5 Móz. 32:22) 3. Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bűze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt. (Ésa. 14:19) 4. Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb. (Ésa. 10:22;Zsolt. 104:2;Zsolt. 102:27;Jóel. 2:30;2 Pét. 3:12;Ésa. 13:10;Mát. 24:29) 5. Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre. (Malak. 1:2;Malak. 1:3;5 Móz. 32:42) 6. Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén. (Jer. 46:10;Jer. 50:27;Jer. 51:40;Ezék. 39:17;Ezék. 39:19;Jel. 19:17;Jel. 19:18) 7. Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértől, és poruk borítva lesz kövérrel. 8. Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért. (Abd. 1:10;Abd. 1:14) 9. És változnak patakjai szurokká, és pora kénkővé, és lészen földe égő szurokká. (Jer. 49:18) 10. Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta; (Sof. 2:14) 11. És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérőkötelét és a semmiségnek köveit. 12. Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek. 13. És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara. (Ésa. 13:21;Ésa. 13:22) 14. És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának. 15. Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyűlnek együvé a sasok! 16. Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjté össze őket! (Ésa. 41:26) 17. Ő vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérőkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségről nemzetségre lakoznak abban. (Malak. 1:3;Malak. 1:4)