1. És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 2. Embernek fia! vesd tekintetedet Seir hegyére, és prófétálj ellene. 3. És mondjad néki: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Seir hegye, és kinyújtom kezemet reád, s teszlek pusztaságok pusztaságává. (5 Móz. 2:4;5 Móz. 2:5) 4. Városaidat pusztaságra vetem, és te pusztulásra jutsz, és megtudod, hogy én vagyok az Úr. 5. Mivelhogy örökkévaló gyűlölséget tartasz, és odaadád Izráel fiait a fegyver kezébe veszedelmök idején, az utolsó vétek + idején; (Ezék. 25:8;Ezék. 25:12;Zsolt. 137:7;2 Kir. 25:4;2 Kir. 25:9) 6. Ennekokáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy vérré teszlek téged, és vér kergessen téged. Te nem gyűlölted a vért, a vér kergessen hát téged. (Ésa. 63:1;Ésa. 63:3) 7. És teszem Seir hegyét pusztaságok pusztaságává, és kiirtom belőle az átmenőt és visszatérőt. 8. És betöltöm hegyeit megölöttjeivel; halmaid és völgyeid és minden mélységed: fegyverrel megölöttek hullanak beléjök. 9. Örök pusztasággá teszlek, és városaidat ne lakják, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 10. Mivelhogy ezt mondod: Az a két nemzet és az a két föld enyém lesz és örökségül bírjuk, holott az Úr ott volt; (Zsolt. 83:5;Zsolt. 83:7;Zsolt. 83:13) 11. Annakokáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy a te haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, a melylyel te cselekedtél irántok való gyűlölségedből; és megjelentem magamat közöttök, mikor megítéllek. (Ezék. 35:9;Zsolt. 83:13) 12. És megtudod, hogy én, az Úr, meghallottam minden szidalmadat, melyeket Izráel hegyei ellen mondtál, mondván: Elpusztultak, nékünk adattak ételül; (Ezék. 25:8) 13. Így kérkedtetek ellenem szátokkal, s szórtátok ellenem beszédeiteket: + én meghallottam! (Abd. 1:11;Zsolt. 137:7) 14. Így szól az Úr Isten: Az egész föld örömére pusztulást hozok rád. 15. A mint te örültél Izráel háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; pusztává légy Seir hegye és mind egészen Edom, és megtudják, hogy én vagyok az Úr! (Abd. 1:11;Abd. 1:12)