1. Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é; (Zsolt. 104:20;Zsolt. 104:22) 2. Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek? 3. Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? (Zsolt. 147:9;Mát. 6:26) 4. Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását? 5. Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét? 6. Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak. 7. Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok. 8. Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét, 9. A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? (Jer. 2:24) 10. Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását. 11. A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres. 12. Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál? 13. Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad? 14. Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá? 15. Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja? 16. Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az? 17. Hiszen a földön hagyja tojásait, és porral költeti ki! 18. És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat. 19. Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja; 20. Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki. 21. De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját. 22. Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel? 23. Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes! 24. Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan. 25. Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől; 26. Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda: 27. Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng. 28. A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt. 29. A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 30. A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? 31. A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. 32. Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. 33. Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem. 34. Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: (Jób. 38:1) 35. A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! 36. És szóla Jób az Úrnak, és monda: 37. Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. 38. Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!